Tárolt, átvitel közbeni és használat közbeni adat. Melyik esetben mit véd a titkosítás, és mi az, amit sokan tévesen gondolnak róla.
A titkosítás az a kontroll, amiről a legtöbben azt hiszik, hogy önmagában megold valamit. A gyakorlatban nagyon konkrét fenyegetések ellen véd, mások ellen viszont egyáltalán nem, és ennek ismerete nélkül rossz helyre kerül a pénz.
Tárolt adat. A lemezen, mentésen vagy objektumtárolóban nyugvó adat. A lemeztitkosítás azt a fenyegetést fedi le, hogy a fizikai adathordozó rossz kézbe kerül: ellopott laptop, kiselejtezett merevlemez, elhagyott mentőszalag.
Átvitel közbeni adat. A hálózaton mozgó adat. A TLS a lehallgatás és a közbeékelődés ellen véd.
Használat közbeni adat. A memóriában, feldolgozás alatt lévő adat. Ez a legnehezebb terület, és a legtöbb környezetben nem is megoldott.
Ez a fontosabb rész, mert itt keletkezik a téves biztonságérzet.
A lemeztitkosítás nem véd a futó rendszeren. Ha a gép be van kapcsolva és a felhasználó bejelentkezett, az adat olvasható. Egy kártevő vagy egy támadó, aki a rendszeren fut, ugyanúgy látja, mint a felhasználó.
Az adatbázis-titkosítás nem véd az alkalmazáson keresztül. Ha a támadó SQL-injektálással kérdez le, az adatbázis szépen visszaadja a visszafejtett adatot, mert a lekérdezés jogosultnak látszik.
A TLS nem véd a végpontokon. A titkosítás a két végpont között véd. Ha valamelyik végpont kompromittálódott, a titkosítás irreleváns.
A titkosítás nem hozzáférés-kezelés. Aki jogosultan hozzáfér, annak a rendszer visszafejti. A titkosítás nem helyettesíti a jogosultsági modellt.
Munkaállomások és mobil eszközök. Teljes lemeztitkosítás kivétel nélkül. Ez a legolcsóbb, és pontosan azt a fenyegetést fedi, ami a leggyakoribb: az elveszett vagy ellopott eszközt.
Mentések. Különösen a telephelyen kívül tároltak. Egy titkosítatlan mentés ugyanaz a kockázat, mint az éles rendszer, csak kevesebben figyelnek rá.
Adatbázisok. A tárolási szintű titkosítás a lemezlopás ellen véd. Az érzékeny mezők alkalmazás-szintű titkosítása ennél többet ad, mert az adatbázis-adminisztrátor sem látja.
Minden hálózati kapcsolat. Nemcsak a külső: a belső szolgáltatások közötti kommunikáció is. A támadó, aki bent van, ugyanúgy hallgatózik.
Felhős tárolás. A szolgáltatói titkosítás alap, de az érzékeny adatnál érdemes saját kulcskezelés, hogy a szolgáltató se férjen hozzá.
A titkosítás annyit ér, amennyit a kulcskezelés. A tipikus hibák:
A kulcs az adat mellett van. Ugyanazon a szerveren, ugyanabban a mentésben. Aki hozzáfér az adathoz, a kulcshoz is.
A kulcsot senki nem cseréli. Kulcsrotáció nélkül egy kompromittálódott kulcs örökre használható.
Nincs helyreállítási terv. Elveszett kulcs esetén az adat is elveszett. A helyreállítási kulcs tárolása ugyanolyan fontos, mint a védelem.
Kulcs a forráskódban. Ekkor minden fejlesztő és minden verziótörténet tartalmazza.
Nagy értékű környezetben a HSM vagy a felhős kulcskezelő szolgáltatás a válasz: a kulcs nem hagyja el az eszközt, csak a művelet eredménye jön ki.
Algoritmusok. Ma AES-256 tárolt adatra, TLS 1.3 átvitelre. A régi verziók (SSL, TLS 1.0 és 1.1) letiltandók.
Tanúsítvány-lejárat. A lejárt tanúsítvány kiesést okoz. Automatikus megújítás és lejárati riasztás kell.
Hosszú megőrzésű adat. Amit tíz évig kell őrizni, annál érdemes már ma a kvantumbiztos algoritmusokra gondolni, mert a ma ellopott adat később visszafejthető.
Az adatvédelmi szolgáltatásunk a titkosítási architektúra kialakítását és a kulcskezelést is lefedi.
GDPR-alapú adatkezelés, osztályozás, titkosítás és DLP stratégiák az érzékeny adatok biztonságához az…
A felhős incidensek túlnyomó része nem a szolgáltató hibája, hanem konfigurációé. Nyitva hagyott tároló,…
Miért rossz a 90 naponta kötelező jelszócsere, mi a helyes hosszúsági szabály, és hogyan vezessen be…
Szakértőink szívesen átbeszélik, mit jelent mindez az Ön szervezetének környezetében.